szócikk megosztása

lófő ∆ A: 1487 lofew (OklSz.) J: ’egy fajta kiváltságos helyzetű, jogállású székely ember a feudalizmus idején Magyarországon | privilegierter Szekler’

Összetett szó. |  ⌂  A →ló + fő (→fej²) birtokos jelzős, jelöletlen, alárendelő összetétele. A szó arra utalhat, hogy a gyalogos közszékelyekkel szemben a székelységnek ez a része lovon harcolt.  ⚠  Az előtagnak a vog. lū ’tíz’ szóval való egybevetése téves.  ⊚  Ma a történelemtudomány szakszava.

☞ TESz.; MNy. 74: 76; EWUng.→ fej², ló