línea ∆ A: 1549 linn'a (Orth. B1a); 1559 lineaia (Székely I.: Krón. 85b); 1560 k. Linya (GyöngySzt. 1356.); 1740 Leniának, Léniának (MNy. 58: 105); 1770 linéán (NSz.); 1787 Línea (NSz.); 1805 línëa (NSz.) J: 1 1549 ’vessző 〈írásjel〉 | Komma’ (↑); 2 1559 ’sor; leszármazási vonal | Reihe; genealogische Linie’ (↑); 3 1560 k. ’függőmérték | Hängemaß’ (↑); 4 1562 ’szabály, előírás | Regel, Vorschrift’ (NySz.); 5 1577 k. ’egyenes vonal | Linie; Gerade’ (OrvK. 431); 6 1703 ’határvonal; frontvonal | Grenzlinie; militärische Front’ (MNy. 61: 475); 7 1799 ’vonalzó | Lineal’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Lineal a.); 8 1806/ ’szint, színvonal | Niveau’ (NSz.); 9 1872 ’egyenes, kimért út 〈mezőn, erdőben〉 | gerader, abgesteckter Weg 〈auf dem Feld, im Wald〉’ (NépkGy. 2: 49)
lineáris A: 1817 lineáris (TudGyűjt. 1/5: 50); 1901 lineár (Keresztesi: Mat. 128) J: 1 1817 ’egymásból következő; időben zajló | aufeinander folgend; zeitlich 〈verlaufend〉’ (↑); 2 1865 ? ’vonalas | liniert’ (Babos: KözhSzt.), 1895 ’ua.’ (PallasLex.); 3 1887 ’elsőfokú 〈egyenlet, függvény〉 | linear 〈Gleichung, Funktion〉’ (Keresztesi: Mat. 105)
A szócsalád korábbi tagja, a linea latin jövevényszó. | ≡ Lat. linea, linia ’zsineg, mérőzsinór; vonal; határvonal; ösvény, út’, (k.) ’egy fajta hosszmérték’, (h.) ’sor’ [< lat. lineus ’lenből való’]. ≋ Megfelelői: ném. Linie; ol. linea; stb.: ’vonal’. ⌂ A magyar szót a →front, a →vonal és mások kiszorítottk a köznapi nyelvhasználatból.
A lineáris latin jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Vö. lat. linearis ’vonalakon nyugvó; egyenes’; – vö. még ném. linear ’egyenes vonalú, vonalszerű; stb.’. ≋ Megfelelői: fr. linéaire; ol. lineare; stb.: ’lineáris’. ⌂ A magyar szóvégi s-hez vö. →brutális stb.
☞ TESz. lénia a.; EWUng.→ linóleum