lézeng A: 1562 lezegoͤ [sz.] (NySz.); 1588 lezzegnec (NySz.); 1645 lézeng (NySz.); 1669 lédzegoͤ [sz.] (NySz.); 1679 lészegesz (NySz.) J: 1 1562 ’kóborol, kószál, bolyong | herumschweifen, sich herumtreiben’ (↑); 2 1585 ’kiröpül | ausfliegen’ (Cal. 378); 3 1834 ’szédeleg, támolyog; lábadozik | schwindeln, wanken; sich erholen’ (Kassai: Gyökerésző 3: 289)
Belső keletkezésű, valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A szótő a →rezzeszt szócsalád tövével függhet össze. A végződés -g gyakorító képző; a szó belseji n inetimologikus járulékhang. A 2. jelentés csak szótárakból adatolható. ∼ A (R.) lázing ~ lázong ’ritkásan áll ‹fa›’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 51) a lézeng-ből keletkezett a →láz¹ hatására. ⚠ A lézeng összekapcsolása a →lázzat szócsaládjával nem meggyőző.
☞ TESz.; EWUng.→ rezzeszt