lény A: 1790 lőny (Nyr. 10: 309); 1792 löny (Baróti Szabó: KisdedSz. Való a.); 1812 lény (Szily: NyÚSz.) J: 1 1790 ’a létező; valóság | Wesen; Wirklichkeit’ (↑); 2 1814 ’valóságosan létező egyed, teremtmény; ember | Geschöpf; Mensch’ # (NSz.); 3 1815 ’vkinek egyénisége, legbensőbb valója | das Selbst’ (NSz.)
Tudatos szóalkotással keletkezett származékszó. | ⌂ A →lesz le- tőváltozatból -ny névszóképzővel; vö. →tény. A szót a lat. ens ’létező’ megfelelőjeként alkották meg. A lény alakot az eredeti lőny változatból alakították át. ⌘ Nyelvújítási szó.