lélegzik [1] A: 1395 k. ? lelekuʒ (BesztSzj. 101.); 1506 lelegzetethees [sz.] (WinklK. 94); 1604 Lélekzoͤgege [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1683 Lélekzik [▽] (Thaly: Adal. 1: 124); 1832 lélekezzék (TudGyűjt. 1832. 6: 84) J: 1 1395 k. ? ’levegőt beszív és kilehel | atmen’ # (BesztSzj. 101.) (↑), 1506 ’ua.’ (WinklK. 94) (↑); 2 1757 ’vmiben leledzik, van | sich befinden’ (NSz.) Sz: lélegzet 1506 (WinklK. 94) (↑)
Származékszó. | ⌂ A →lélek ’lélegzet’ szóból keletkezett z igeképzővel. A szó belseji g zöngésedéssel jött létre. A →lélek és lélegzik viszonyához vö. még a →lélek tövének finnugor adatait. Vö. még lat. Spiritus ’szellő lélegzet; szellem, lélek’ : spiro ’lengedez (szél); lélegzik’. ⌂ A légzés szóban is (1865: CzF.) szóösszerántás a lélegzés (↑) származékból.
☞ TESz.; EWUng.→ lélek