légy A: 1138/ ? Lega [sz.] [szn.] (MNy. 32: 131); 1138/ ? Legudí [sz.] [szn.] (MNy. 32: 132); 1211 ? Leg [szn.] (PRT. 10: 514); 1395 k. leg (BesztSzj. 1136.); nyj. legy (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’szerves hulladékok közelében tömegesen élő, fertőzést terjesztő, apró kétszárnyú rovar | Fliege’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1570 ’besúgó, spicli | Spitzel’ (NyK. 79: 288); 3 1835 ’célgömb | Fliege 〈Korn am Gewehr〉’ (Tzs. Korn a.) Sz: legyes 1237 ? Legus [sz.] (Szentpétery: KritJ. 1: 190); 1568 Legies ’zavart, zavarodott | verwirrt’ (NySz.); 1820 ’léggyel teli | voller Fliegen’ (NSz.)

Örökség a finnugor korból. |  ≡  Zürj.  (Sz.) le̮ʒ́; votj.  (Sz.) luǯ́: ’bögöly’ [fgr. *lᴕńćɜ ’légy’].  ⌂  Az első szótag eredeti veláris magánhangzója a rákövetkező palatális *ńć hatására még az ősmagyarban palatalizálódhatott; vö. →hegy, →hős stb. A szó belseji *ńć > m. gy hangváltozáshoz vö. →agyar, →nagy stb. A 3. jelentés német hatásra keletkezett; vö. ném. Fliege ’légy; célgömb; stb.’.

☞ Bárczi: SzófSz.; TESz.; MSzFE.; EWUng.→ kutya-, legyeskedik, legyezUN UEW. № 501