láp A: 1113 ? Lapas [sz.] [hn.] (Györffy: DHA. I: 395); 1224/ Laposfeu [sz.] [hn.] (MonStrig. 1: 247); 1261/ lapa [□] (OklSz. lápa a.); 1604 Lápa [□] (Szenczi Molnár: Dict.); 1745 lább fákat (MNy. 58: 105); 1784 lap (Baróti Szabó: KisdedSz. 50) J: 1 1113 ? ’sekély, vízi növényzettel belepett állóvíz, mocsár | Moor’ (↑), 1224/ ’ua.’ (↑); 2 1729 ’tutaj | Floß’ (MNy. 58: 105); 3 1848/ ’mocsaras víz színén úszó növényzet; ingovány | Bewachsung des Sumpfwassers; Sumpfwiese’ (NSz.) Sz: lápos 1113 ? [hn.] (↑); 1224/ [hn.] (↑)

Valószínűleg örökség a finnugor korból. |  ≡  Vog.  (T.) lōpē̮ ’szél által kidöntött fatörzs; víz által elsodort fatörzs’; zürj.  (Sz.) le̮p ’uszadékfa ‹vizekben›’; cser.  (KH.) lə̂pə̂, ə̂lə̂p’uszadékfa, tovasodort gallyak’; ? lp.  (norv.) lappad ’hosszú fatörzs’ [fgr. *lᴕppɜ ’kidőlt fa, uszadékfa, vízen sodródó törmelék’].  ⌂  A szó belseji *pp > m. p hangváltozáshoz vö. →csupor, →epe stb. A lápa változat a →vápa hatására jöhetett létre. A jelentések metaforikus úton fejlődtek ki a feltételezett eredeti ’vízen sodródó törmelék’ jelentésből.  ⚠  A →láb és →lább szavakkal való összefüggés kevésbé valószínű.

☞ KSz. 7: 253; FUF. 15: 71; MSFOu. 65: 410; TESz.; MSzFE.; EWUng.UN UEW. № 504