láng-
lángész A: 1808 lángesze (Berzsenyi: Versei 101) J: ’zseni | Genie’ # | lángelme A: 1808/ láng elmét (Kazinczy: Lev. 5: 494) J: ’zseni | Genie’ | lánglelkű ∆ A: 1816 lánglelkǘ (NSz.) J: ’vmely eszméért küzdő, nagyon tehetséges 〈személy〉 | schöpferisch begabt und für eine Idee leidenschaftlich kämpfend’
Összetett szavak előtagja, azonos a →láng-gal. | ⌂ Az összetett szók tudatos szóalkotással keletkeztek a nyelvújítás korában. Keletkezésükben nyilván szerepet játszott a lat. lumen ’fény; fényt és magasztosságot sugárzó személy’ is; ehhez vö. ném. Lumen; szbhv. lumen; cseh lumen; stb.: ’rendkívüli tehetség’. – Vö. a magyarban is: lumen ’ua.’ (1803/: NSz.). Az összetételek előtagja tartalmazhatja a →láng ’vminek a színe-java’ jelentését is, miként a (N.) lángliszt ’a liszt legjava’ (ÚMTsz.), lángpelyva ’apró, finom pelyva’ (ÚMTsz.) szavakban is. A lánglelkű-ben a →láng ’heves szenvedély’ jelentése rejlik, miként a (R.) lángszerelem ’lángoló szerelem’ (1865: CzF.) szóban is; vö. még (N.) lánggyík ’igen fürge gyík’ (ÚMTsz.). Néhány régi összetételben a tagok fordított sorrendben állnak: észláng ’zsenialitás’ 1807 (Szily: NyÚSz.); elmeláng ’ua.’ 1807 (Szily: NyÚSz.) stb. – Utótagok (címszavak kivételével): lelkű (< →lélek).