kvitt A: 1828 quittek (NSz.); 1845/ lekvittelem [sz.] (NSz.) J: ’〈bizonyos kifejezésekben:〉 kölcsönösen nem tartoznak egymásnak, ügyük rendezve van | quitt 〈als Präd. in gewissen Redewendungen〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. quitt ’minden kötelezettség alól szabad; egyenletes, kiegyensúlyozott; kész ‹csak állítmány›’ [< fr. quitte ’mentes vmitől, üres, szabad’ < lat. quietus ’csendes, nyugodt’]. Vö. még ném. quitt machen ’egyenlővé tesz, kiegyenlít, elintéz, teljesít’, quitt sein miteinander ’nem adósak egymásnak’; stb. ≋ Megfelelői: szbhv. kvit ’kvitt, rendben van’; cseh kvit ’ua.’; stb.
☞ TESz.; EWUng.→ rekviem