kurva A: 1405 k. cu[r]ua (SchlSzj. 2021.); 1592 kúrva (NySz.); 1643 kuranőt (OklSz.) J: ‹fn› 1 1405 k. ’kerítő(nő) | Kuppler(in)’ (↑); 2 1405 k. ’kéjnő, prostituált | Hure, Prostituierte’ # (SchlSzj. 2023.); 3 1435 ? ’felháborodást keltő, megvetésre méltó személy | empörende, verächtliche Person’ (MNy. 67: 234), 1678 ’ua.’ (Thaly: Adal. 1: 81) | ‹mn› 1 1552 ’parázna | unzüchtig, buhlerisch’ (NySz.); 2 1759 ’felháborodást okozó 〈személy, dolog〉 | empörend 〈Person, Ding〉’ # (MNy. 60: 116) | ‹partikula› 1930 ’nagyon | sehr’ (Zolnay–Gedényi) Sz: kurvás 1405 k. ku[r]uas ’bordély | Bordell’ (SchlSzj. 2029.) | kurválkodik 1577 k. kurwalkodaſok [sz.] (OrvK. 196) | elkurvul 1930 elkurvulnak (Zolnay–Gedényi)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kurva ’szajha, prostituált’, (N.) ’alávaló ember, gyáva alak; dáma ‹kártyajátékban›’; szlk. kurva ’szajha, prostituált’; or. курва ’ua.’; stb. [feltehetőleg eredetileg ’tyúk’ jelentésben a szláv *kurъ ’kakas’ szóból ered]. A jelentésváltozáshoz vö. →kokott.  ⌂  A v nélküli változathoz vö. →muszka, pitar (→pitvar) stb. A főnévi 1. jelentés részint metonímia, részint metafora az eredeti 2. alapján. A 3. jelentés metafora. A melléknévi jelentések a főnév jelzői használatában keletkeztek. A partikulához vö. →betyár, →kutya stb.  ∼  A kuruc ’szajha, prostituált’  (1917: Kabdebó: Jassz. 30) a kurva alapján létrehozott tréfás, eufemisztikus szóalkotás a →kuruc hatására.

☞ MNy. 6: 100; Kniezsa: SzlJsz. 296; TESz. kuruc² a. is; EWUng.→ kurafi, szégyen-Nszt ↪elkurvul