kupec A: 1632 kupecz (MNy. 61: 488); 1786 Kúpetz (NSz.); 1796 kuppétzkedéseikbenn [sz.] (NSz.); nyj. kopëc, kupic (MTsz.) J: 1 1632 ’fortélyos, csaló ember | Schlaukopf, Betrüger; Schacherer’ (↑); 2 1668–1669 ’vándorkereskedő; vásározó jószágkereskedő | Wanderhändler; Marktfahrer, Viehhändler, bes. Roßtäuscher’ (MonTME. 1: 371)
Szlovák jövevényszó. | ≡ Szlk. kupec ’vásárló, vevő’, (R.) ’árus, kereskedő’ [vö. szlk. kúpiť ’vesz, vásárol’]. Vö. még óe. szl. kupьcь ’kereskedő’; szbhv. kupac ’vásárló, vevő’, (R.) ’kereskedő’; or. купец ’ua.’; stb. ⌂ Az 1. jelentés keletkezése az eredeti 2.-ból azzal magyarázható, hogy a kereskedőket általában ravasz, kapzsi embereknek tartották.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 295; TESz.; EWUng.→ káfol