kuncsaft A: 1798 kundsaft (Vámosi: Csizm. 115); 1865 kuncsaftjait (NSz.) J: ’vevő, rendelő, üzletfél | Kunde’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Kundschaft ’ügyfelek összessége; vevő, ügyfél’ [< ném. Kunde ’(rendszeres) vevő’]. ≋ Megfelelői: cseh (N.) kunčaft, kunšoft ’vevő, ügyfél’; szlk. (N.) kunčaft ’ua.’. ⌂ A szó a magyar városok német kézműveseinek és kereskedőinek nyelvéből és esetleg a bécsi németből származik. ⊚ Ma főleg a bizalmas nyelvhasználatban él. ∼ Korábbi külön átvételként idetartozik a (R.) kuncsaft ’bizonyítvány, igazolás’ (1707: Pusztai); ez a ném. (R.) kundschaft ’ua.; a mesterlegények végbizonyítványa’ szóból ered.
☞ TESz.; EWUng.→ sáfár