kuncog A: 1767 Kuntzogok (Pápai Páriz–Bod: Dict. Addenda a.); 1791 kuttzognak (NSz.); 1792 kuczog (NSz.); 1793 kuntzagásokat [sz.] (NSz.); nyj. kúncog (ÚMTsz.) J: 1 1767 ’kér, könyörög, kunyerál | flehen, betteln’ (↑); 2 1791 ’feltűnés nélkül, magában nevet | heimlich und verbissen lachen, kichern’ # (↑); 3 1880 ’röfög | grunzen’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →kacag szócsaládéval függ össze. A végződés -g gyakorító képző. A szó belseji n szervetlen járulékhang. Az 1. jelentés a →kucorog, →kuncsorog hatását tükrözheti. ∼ Az eredeti kucog változattal függ össze a kuc-kuc ’‹kisgyermek elaltatására használt szó›’ (1838: Tsz.), ’‹kutyahívogató szó›’ (1838: Tsz.), ’‹a köhögés utánzására, ill. mint a köhögésre való felszólításként›’ (1865: CzF.), ’‹a kuncogás utánzására, ill. a kuncogásra való felszólításként›’ (1961: ÉrtSz.) mondatszó. Ennek a leggyakrabban használt jelentéséhez idegen nyelvi minták is hozzájárulhattak: ném. (bajor) kutz ’köhögés’, kutz, kutz ’‹mondatszó a köhögésnek, főleg a kisgyermekének utánzására›’; cseh kuc ’ua.’.