kulcsol A: 1372 u./ kolcʒolot [sz.] (JókK. 23); 1456 k. kwcholwan [sz.]; egben kwcʒulth [sz.] (SermDom. 2: 146, 94); 1513 eǵben ւulւolӳac [? ɔ: kulւolÿac] [l-j] (NagyszK. 306); 1560 k. egybe kulcholwa [sz.] (GyöngySzt. 1338.); 1566 kulczalni (Heltai: Fab. 187); 1636 egybe-kótsolás [sz.] (NySz.) J: ’(egymásba) fon, csatol, kapcsol | (zusammen)flechten, falten’
Déli szláv vagy szlovák jövevényszó. | ≡ Szbhv. (R.) ključiti ’hajlít, görbít’; szln. ključiti ’ua.’; szlk. kľúčiť ’(kezet imára) kulcsol’ [< szláv *ključь ’kulcs’; vö. →kulcs]. Vö. még óe. szl. kľúčiti sę ’összeillik; megegyezik; történik’; blg. сключа ’(össze)kulcsolja ‹a kezét›; összevon stb.’; stb.
☞ Nyr. 45: 40; TESz.; EWUng.→ kulcs