kulcsár ∆ A: 1361 Kulchar [szn.] (OklSz.); 1381 Kolchar [szn.] (OklSz.); 1389 Cluchar [szn.] (MNy. 64: 327); 1395 k. kolchar (BesztSzj. 546.); 1405 k. kuchar (SchlSzj. 1101.); 1469 Kochar [szn.] (MNy. 57: 241) J: 1 1361 ? ’〈nagybirtokon, nagyobb háztartásban〉 az éléstár, pince stb. felügyeletével, kulcsainak őrzésével megbízott alkalmazott | Aufseher über die Haushaltsvorräte’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 546.); 2 1405 k. ’pohárnok | Mundschenk’ (SchlSzj. 1101.); 3 1848 ’gondnok, pénztárnok | Verwalter, Kassenwart’ (NSz.)

Déli szláv jövevényszó. |  ≡  Blg. ключар ’a háztartás készleteinek felügyelője; lakatos’; szbhv. ključar ’ua.; főkomornyik’, (R.) ’egy fajta magas rangú tisztségviselő az udvarnál’; szln. ključar ’a háztartás készleteinek felügyelője; lakatos’ [< szláv *ključarь ’kulcsár’ < *ključь ’kulcs’; vö. →kulcs]. Megfelelői más szláv nyelvekben is megtalálhatók.  ⌂  Az 1277 Olkulchar  [hn.]  (MNyTK. 85: 13) a 1138/ Kalſar  [hn.]  (MNy. 32: 131) szóból keletkezett (ez a szláv *kalъ ’iszap, sár’ + m. →sár¹ összetétele) a kulcsár népetimológiás hatására. Mindez a kulcsár-nak a 13. sz. végénél sokkal korábbi átvételére mutat. A 2., 3. jelentés metafora.  ⊚  Ma főleg családnévként él.

☞ Kniezsa: SzlJsz. 292; TESz.; StSl. 25: 234; EWUng.→ kulcs