kukac A: 1713 kukatzos [sz.] (Kis-Viczay: Sel. 293); 1792 kukaſz (Baróti Szabó: KisdedSz.) J: 1 1713 ’egyes rovaroknak főleg gyümölcsben v. más ételneműben élő lárvája | Made’ # (↑); 2 1794 ’megvetésre méltó ember; satnya emberke | verachtenswerter Mensch; schmächtiges Menschchen’ (NSz.); 3 1907 ’kisfiúk szeméremteste, fütyi | Penis eines kleinen Jungen, Piephahn’ (NyF. 48: 64); 4 1908/ ’földigiliszta | Regenwurm’ (NSz.) Sz: kukacos 1713 (↑) | kukacoskodik 1938 kukacoskodás [sz.] ’akadékoskodik | nörgeln, mäkeln’ (KecskemétiK. 1938. okt. 9.: 4)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. kukac ’rovar, bogár; a körömágy gyulladása’, (N.) ’féreg’ [ismeretlen eredetű]. Vö. még szln. kukec ’szú; körömágy’.  ⌂  A 2–4. jelentés metafora. A kukacoskodik származék jelentéséhez ’apró kártevő módjára akadályt támaszt’ metaforával vezethetett az út.

☞ MNy. 37: 285; Kniezsa: SzlJsz. 290; TESz.; EWUng.