kredencia † A: 1540 kredencze lewelet (MNy. 6: 230); 1548 kelledenczia lewelet (LevT. 1: 52); 1585 credentia teuoͤ (Cal. 838 [ɔ: 834]); 1592/ kredencziát (NSz.); 1708 Krédentzia (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 [főleg ~levél] 1540 ’hitellevél, megbízólevél | Beglaubigungsschreiben, Bevollmächtigung’ (↑); 2 1585 ’étel, ital ártalmatlanságának bizonysága | Vorkosten auf Unschädlichkeit’ (↑); 3 1663 ’tálalóasztal, tálalószekrény, pohárszék | Anrichte 〈Schrank od. Tisch〉’ (NytudÉrt. 88: 14)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) credentia ’hit, bizalom; a bizalomra és a hitre hagyás stb.’, (h.) credentia, credencia ’hitel, kölcsön; bizalmas közlés; megbízólevél; tálaló, kredenc’ [< lat. credere ’hisz’].  ⌂  A kredence változat valószínűleg hangrendi kiegyenlítődéssel jött létre (vö. →szerencse; vö. még lat. Venetia  [hn.] > m. Velence  [hn.] stb.), de esetleg a ném.  (R.) credencie ’írásos hitelesítés’ befolyásával is számolhatunk. A jelentések kialakulásához bizonyosan a →kredenc is hozzájárult.

☞ Nyr. 45: 413; TESz.; Horváth M.: NEl.; EWUng.→ kredenc