krízis A: 1741 crisis (MNy. 79: 127); 1785 Krizis (NSz.); 1788–1789 Krízis (NSz.); 1808 kríszissel (NSz.); 1814/ Krisziszét (NSz.); 1816 Krizsis (Gyarmathi: Voc.) J: 1 1741 ? ’kritika | Kritik’ (↑), 1777/ ’ua.’ (NSz.); 2 1764 ’válságos állapot; fordulópont | krisenhafter Zustand; Krisis’ (MNy. 66: 236)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. crisis ’döntés, ítélet; fordulópont, fordulat’, (tud.) ’válság, krízis ‹súlyos betegségnél›’ [< gör. κρίσις ’döntés, ítélet; fordulópont, változás, fordulat, krízis, válság’, tkp. ’elkülönítés, elválasztás’]. ≋ Megfelelői: ném. Krise, Krisis; ang. crisis; fr. crise; stb.: ’válság, krízis’. ⌂ A hangzóközi zs-vel való kiejtéshez vö. →bazsalikom, →eklézsia stb.; a szóvégi s-hez vö. →agilis, →április stb.; a szó belseji z-s formához vö. →ambrózia, →bazilika stb. ⊚ Ma a 2. jelentésben, a tudományos és választékos nyelvhasználatban él.