kovács A: 1075/ Kouachẏ [sz.] [hn.] (MNL (OL) Dl. 235816); 1193 coach [hn.] (MNL (OL) Dl. 27); 1213/ Kouachi [sz.] [hn.] (VárReg. 261.); 1230 Cuach [hn.] (OklSz.); [1290 k.] Kach scenaya [hn.] (Györffy: ÁMTF. 1: 330); 1380 k. cowacz (KönSzj. 149.); 1816 koháts (Kassai: Bef. 289) J: ’fémnek, különösen vasnak hevítését és kalapálását végző, különféle eszközöket és alkatrészeket készítő iparos, szakmunkás | Schmied’ # Sz: kovácsol 1527 kowacholaſban [sz.] (ÉrdyK. 314)
Jövevényszó egy szláv, valószínűleg déli szláv nyelvből. | ≡ Blg. ковач; szbhv. kovač; szln. kovač; – szlk. kováč; or. (R.) ковачь, (N.) ковáч; stb.: ’kovács’ [< szláv *kov- ’kovácsol’]. ⌂ A változatok a szó belseji mássalhangzó kiesésével és h hiátustöltővel keletkeztek. ⌂⇒ Részben a magyarból: rom. (N.) cováci ’kovács’.