kotyog A: 1474 Kothyogo [sz.] [szn.] (OklSz.); 1540 kwtogo [sz.] (MNy. 13: 255); 1548/ kogyognac (Tinódi: Cronica k3b); 1604 Kottyogoc (Szenczi Molnár: Dict.); 1791 Kótyogósnak (NSz.) J: 1 1474 ? ’fecseg, locsog | schwatzen’ (↑), 1548/ ’ua.’ (↑); 2 1540 ’〈főleg üveg〉 bugyogó hangot ad; (hangot adva) lötyög | glucken 〈Flasche〉; locker sein’ (↑); 3 1585 ’〈tyúk〉 "koty-koty" hangot ad | glucken 〈Henne〉’ # (Cal. 458); 4 1686–1696 ’zörög, zakatol; ketyeg 〈óra〉 | rasseln, klappern; ticken’ (Thaly: Adal. 1: 235) Sz: kotyogó 1474 [szn.] (↑); 1540 ‹mn-i igenév› (↑); 1737 ’szűk nyakú üveg | enghalsige Flasche’ (MNy. 9: 88)

kottyant A: 1482 Koththantho [sz.] [szn.] (OklSz.); 1492 Kothantho [sz.] [szn.] (OklSz.); 1613 Kottyant (NySz.) J: 1 [főleg igekötővel] 1482 ? ’fecseg, kibeszél | ausschwatzen’ (↑), 1613 ’ua.’ (↑); 2 1621 ’vmin v. vmivel zajt üt | an od. mit etw Geräusch machen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1792 ’löttyint, kilöttyint | verschütten, vergießen’ (Baróti Szabó: KisdedSz.)

kottyan A: 1615 kottyanni [sz.] (NySz.); 1834 kottyanik [□] (NSz.) J: 1 1615 ’szól, mond vmit; illetéktelenül beleszól | (heraus)sagen; hineinschwatzen’ (↑); 2 1621 ’kotyogó hangot kezd adni | zu glucken anfangen’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 [meg se(m) ~] 1792 ’nagyon kevés vkinek | es ist einem viel zu wenig’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 4 1806 ’zökken | holpern, anstoßen’ (MNy. 65: 339)

kotty A: 1786 Koty (NSz.); 1793/ Kottybelé (NSz.) J: 1 1786 ’〈rendreutasítást kifejező szólásokban〉 | 〈in Redewendungen zur Zurechtweisung〉’ (↑); 2 [alkalmilag főnévi v. mellénévi szerepben] 1805 ’a kotkodácsolás utánzására | 〈zur Nachahmung des Gluckens〉’ (I.OK. 30: 261)

kottyint A: 1882 kikottyintom (NSz.) J: [főleg igekötővel] ’kifecseg | ausschwatzen’

A szócsalád alapjai, az igék onomatopoetikus eredetűek. |  ≡  A szótő a →kotyval szócsalád tövével azonos és a →kotlik, →kutyul stb. szavak tövével, valamint a palatoveláris párhuzamosság alapján a →ketyeg szócsalád tövével áll összefüggésben. A végződések különféle igeképzők. A kottyan legtöbbször használt, elvont jelentése valószínűleg azzal magyarázható, hogy olyan kis mennyiségű étel lenyelése, ill. megemésztése még a legkisebb hangot sem adja.

A kotty elvonás eredménye. |  ⌂  A szócsalád igéiből lett elvonva.

A szócsaládhoz még |  ∼  Tájszó ugyanebből a tőből (folyamatos) melléknévi igenévképzővel, ill. melléknévképzővel: kotyó ’(megfőzött v. túlérett) szilva; szilvalekvár’  (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.); ill. kotyos ’kotlós, tojós ‹tyúk›’  (1834: Kassai: Gyökerésző 3: 205).

☞ MNy. 28: 119; Molnár N.: SzárnyNev. 16; TESz. kotyó a. is; EWUng.→ ketyeg, kodácsol, kortyant, kotlik, kotnyeles, kotú, kótyagos, kótyomfitty, kotyval, kutyul