kotor [1] A: 1396 ? Cotro [sz.] [szn.] (OklSz.); 1518 k. ky kotorwan [sz.] (PeerK. 105); 1575 egybe kotrani [sz.] (Heltai: Krón. 121b); nyj. kuturász [sz.] (ÚMTsz.) J: 1 1518 k. ’kapar, turkál, vájkál | scharren, herumwühlen; (heraus)graben’ # (↑); 2 1570 ’〈vminek az értelmét〉 kihámozza | herausbekommen, herauskriegen’ (NySz.); 3 1575 ’kuporgat, összegyűjt, szerez | zusammenscharren’ (↑); 4 [főleg felszólító módban] 1585 ’kotródik, takarodik | sich fortpacken’ (Cal. 79); 5 1613 ’megver | schlagen, prügeln’ (NySz.); 6 1848/ ’súrolva meg-megérint; söpör | streifend öfters berühren; kehren’ (NSz.); 7 1866 ’vakar | kratzen’ (NSz.) Sz: kotorász 1668 kotorászó [sz.] (NySz.) | kotródik 1775 kotródásokat [sz.] (NSz.) | kotorék 1859 kotoréknak ’rókalyuk | Fuchsloch’ (Vadász-Vers. 1859. nov. 10.: 504)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő a →kotonoz tövével azonos és a →kattog szócsaládjának tövével áll összefüggésben. A végződés gyakorító képző. A jelentéshez vö. →seper. ≂ Valószínűleg ugyanebből a tőből (folyamatos) melléknévi igenévképzővel: 1231: Kotov [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 6: 500).