kotlik [1] A: 1590 Kotlo [sz.] (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 75); 1604 Kotyoloc (Szenczi Molnár: Dict.); 1787 kotlik [▽] (NSz.) J: 1 1590 ’kotyogó hangot ad 〈tyúk〉 | glucken 〈Henne〉’ (↑); 2 1630 ’〈átvitt értelemben is〉 kikölt, kikölteni készül | brüten 〈auch abstr.〉’ # (NySz.); 3 1711 ’sokáig egy helyben, otthon ül | sich versitzen’ (ItK. 14: 341) Sz: kotlós 1708 Kotlós tyúk ‹mn› (Pápai Páriz: Dict.); 1825 ’tojásokat költő tyúk | Glucke’ (NSz.)
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ A tő a →kodácsol, →kotyog szócsaládok tövével függ össze. A végződés -l gyakorító képző. A 2. jelentés metonímia; a jellegzetes kotkodácsolás jellemző a tojásokat ülő tyúkra. A 3. jelentés tréfás metafora és metonímia a 2. jelentés alapján.
☞ Bárczi: SzófSz.; Molnár N.: SzárnyNev. 16; TESz.; EWUng.→ kodácsol, kotyog