kotec × A: 1713 kotyes (HOklSzj. 94); 1799 Kotetz (NSz.); 1860 kotyeszben (NSz.); 1863 kotécz (NyK. 2: 377); nyj. kodicz, kottyesz, kutyéc (ÚMTsz.) J: 1 1713 ’ól; ketrec; kunyhó, putri | Stall für das Geflügel; Käfig; (elende) Hütte’ (↑); 2 1816 ’pajta, csűr; istálló | Scheune; Stall für das Großvieh’ (Bakos F.: REl. 262); 3 1860 ’fogda | Gefängnis’ (↑); 4 1901 ’postaláda | Postkasten’ (Nyr. 30: 173)
Román jövevényszó. | ≡ Rom. coteţ ’kunyhó, viskó; ketrec, rekesz; galambdúc; karám; fogház’ [déli szláv eredetű; vö. szbhv. kotac ’karám, istálló’, (N.) koćec, kotec ’varsa’; szln. (N.) kótec ’rekesz, sertésól’]. ⌂ A román eredet mellett a szóföldrajz szól.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 676; TESz. kotéc a.; EWUng.→ kóter