koszorú A: 1323 ? Kuzurupotok [sz.] (OklSz.); 1395 k. koʒoro, koʒorou (BesztSzj. 629., 601.); 1405 k. kuʒuru (SchlSzj. 1164.); 1513 kozoruth (NagyszK. 294); 1533 Kozzoro (Murm. 1480.); 1604 Koſzora (Szenczi Molnár: Dict.); 1863 Kaszeró (Kriza [szerk.] Vadr. 504) J: 1 1395 k. ’virágkból, növényi elemekből összeállított kör alakú füzér | Kranz’ # (↑); 2 1513 ’imádkozáshoz való olvasó, rózsafüzér | Rosenkranz’ (↑); 3 1560 ’társas összejövetel, társas kör | Gesellschaft’ (MNy. 40: 227); 4 1566 ’az építmény felső részén körbe futó épületelem | Kranzleiste’ (OklSz. koszorú-fa a.); 5 1760 ’fatörzsön körkörös metszés | kreisförmiger Einschnitt am Baumstamm’ (MNy. 71: 339); 6 1842 ’párta 〈a növénytanban〉 | Krone 〈Bot〉’ (NSz.) Sz: koszorús 1453 Kozoros [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 5: 318) | koszorúz 1677 koszorúzókat [sz.] (MonÍrók. 18: 45)

Relatív fiktív tő származékából szófajváltás eredménye. |  ⌂  Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ú képzővel; vö. dugattyú (→dug), →kotú stb. A relatív tő az -r gyakorító képzővel keletkezhetett. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. – Mindegyik jelentés metaforikusan jött létre az eredeti 1. jelentésből; a jelentésváltozáshoz vö. még lat. corona ’koszorú; korona; épületpárkány; összejövetel, társaság’.

☞ TESz.; MNy. 71: 339; EWUng.→ rózsakoszorú, szűz-