koszmó A: 1346 ? Kozmou [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 335); 1405 k. kvzmo (SchlSzj. 460.); 1435 k. caſmoh (SoprSzj. 55.) J: 1 1405 k. ’ótvar | Kopfgrind’ (↑); 2 1863 ’piszok | Schmutz’ (Kriza [szerk.] Vadr. 506) Sz: koszmós 1405 k. kvzmus (SchlSzj. 461.)
Belső keletkezésű, valószínűleg származékszó. | ≡ Az alapszó a →kosz lehet. Az -ó végződés kicsinyítő képzőnek tűnik; vö. ormó (→orom). A szó belseji m feltehetőleg névszóképző; vö. →izom, →tetem stb.
☞ Kniezsa: SzlJsz. 869; MNy. 56: 306; TESz.; EWUng.→ kosz