kosz A: 1389 ? Coz [szn.] (NytudÉrt. 68: 79); 1522 Kozos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1565 kozuarral (NySz.) J: 1 1389 ? ’var | Krätze’ (↑), 1565 ’ua.’ (↑); 2 1748 ’piszok, mocsok | Schmutz’ # (NySz.)
Bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Az onomatopoetikus magyarázathoz és a jelentéshez vö. →piszok. A kosz egy igenévszó névszói értékű tagja lehetett, igei értékű tagja feltehetőleg a koszik ’elkopik, elhasználódik’ [tájszó] (1838: Tsz. Koszlani a.). ∼ A ? koszpitol ’elkoptat, elhasznál; szidalmaz, korhol; beszennyez, bepiszkol, bepiszkít;’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz. Koſzt a.) valószínűleg a koszik szóból keletkezett játszi szóalkotással. ≂ Tisztázatlan idetartozású: koszt ’pózna, husáng; horognyél’ (1784: Baróti Szabó: KisdedSz. 47); kosz ’herefojtó aranka, közönséges aranka stb.’ (1881: Nyr. 10: 332).
☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 56: 306; TESz. koszt² a. is; EWUng.→ koszmó