koslat A: 1560 k. koslatasy [sz.] (GyöngySzt. 4159.); nyj. koslatik [□] (Nyatl.) J: 1 1560 k. ’〈állat〉 párzási ingerében nőstény után jár | in Brunst sein 〈Tier〉’ (↑); 2 1585 ’kóborol, ténfereg, járkál | herumstreifen, herumgehen’ (Cal. 463); 3 1655 ’〈állat〉 párosodik | sich begatten 〈Tier〉’ (NySz.); 4 1788 ’〈ember〉 nemi ösztöntől űzve járkál | vom Geschlechtstrieb getrieben herumgehen 〈Mensch〉’ (NSz.)
Bizonytalan eredetű, esetleg származékszó. | ⌂ Az alapszó a →kos lehet. A végződés -lat igeképzőnek tűnik. A magyarázat nehézsége, hogy a képző deverbális funkciót tölt be. A denominális képzővel való analógia ugyancsak új, és éppen a koslat-ból meghatározható; vö. baklat (→bagzik).
☞ TESz.; EWUng.→ kos