kornyadoz × A: 1560 k. kornyadoszók [sz.] (GyöngySzt. 2427.); 1573 kornyodoznac (NySz.); 1580 korjadozott (LevT. 2: 36); 1592 kornyadoz, kornyodaz (NySz.); 1754 Gornyadozó [sz.] (NySz.); 1784 Kornyadozom [~ik □] (Baróti Szabó: KisdedSz. 46) J: ’betegeskedik; sínylődik | kränkeln; siechen’

kornyad × A: 1792 Kornyadni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1810 Gornyadok (NSz.); 1834 Kórjad (Kassai: Gyökerésző 3: 195) J: ’kornyadoz | kränkeln; siechen’

A szócsalád alapja, valószínűleg a kornyadoz fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →karmol, →korhad, esetleg a →görnyed szócsaládjával lehet összefüggésben. A szó belseji ny igeképzőnek látszik. A végződés gyakorító képző; vö. hajladozik (→hajt¹), lábadozik (→lább) stb.

A kornyad valószínűleg elvonás eredménye. |  ⌂  A kornyadoz-ból jött létre.

A szócsaládhoz még |  ∼  Idetartoznak: (R.) korjul ’betegeskedik, gyengélkedik’ (1549/ (HoffgreffÉn. g4b); (N.) kórnyasz ’beteges, menetképtelen, kifáradt, sovány’, (N.) garnyatag ’roskatag, rozzant, elvénült’  (MTsz.) stb.  ≂  A →gunnyaszt szóval való kapcsolata tisztázatlan.

☞ Nyr. 57: 16; PFÉvk. 1956: 146; TESz.; EWUng.→ görnyed, gunnyaszt, karmol, korhad