kornéta ∆ A: 1493 Kornethos [sz.] [szn.] (OklSz.); 1552 ? kornyisokkal [? ɔ: kornyitokkal] (RMKT. 3: 350); 1614 kornyéta [?✐] (ErdTörtAd. 2: 342); 1621 cornétákat (Horváth M.: NEl.); 1707 cornéttás [sz.] (Horváth M.: NEl.); 1740 Kornyetás [sz.] (OklSz.) J: 1 1493 ? ’lovassági lobogó | Reiterstandarte’ (↑), 1614 ’ua.’ (↑); 2 1552 ? ’lovasszázad, svadron | Eskadron’ (↑), 1706 ’ua.’ (RákFLev. 1: 621); 3 1600 ’egy fajta fejfedő | Art Haube’ (MNy. 80: 251) Sz: kornétás 1493 [szn.] (↑)
Vándorszó. | ≡ Ném. Kornett ’egy lovasosztag zászlósa’, (R.) kornet ’ua.; államfői lobogó; sisak, sapka, kalap’; fr. cornette ’nagy főkötő; apácafátyol’, (R.) ’államfői lobogó, zászlós, zászlós rangja’; ol. (R.) cornetta ’kétcsúcsos zászló; lovasosztag; zászlótartó’, (vel.) corneta ’négysarkú zászló; lovastiszt, lovassági tiszt’; cseh (R.) kornet, korneta ’lovassági lobogó, lovasszázad’; or. (R.) корнет ’lovassági zászlós’; stb. A franciában keletkezett [< fr. corne ’szaru, kürt’ (lat. cornu ’ua.’)]. A szó a harmincéves háború alatt terjedt el. ⇒⌂ A magyarba az olaszból és a németből került. ⌂ A 2. jelentés metonímia. A 3. jelentés metafora az 1. jelentés alapján. ∼ Ugyanerre az etimonra mennek vissza: (R.) kornetto ’kornett, kürt ‹fúvós hangszer›’ (1893: PallasLex.); kornett ’ua.’ (1929: Radó: IdSz.); ezek az olaszból, ill. a németből erednek; vö. ol. cornetta ’egy fajta billentyűs rézfúvós’, cornetto ’postakürt’; ném. Kornett ’egy fajta fúvós hangszer’.