korhad A: 1595 Kodhadni [ɔ: Korhadni] [sz.] (Ver. 39.); 1792 El-korhodni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz. Korholni a.) J: ’(növényi anyag) nedvesség, gombásodás hatására bomlik | morsch werden, verfaulen’ #
korhol² × A: 1792 Korholni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1839 kurhol (MTsz.) J: 1 1792 ’koptat, dörzsöl | reiben’ (↑); 2 1893 ’〈munkával〉 kínoz, elcsigáz | peinigen, abhetzen 〈mit Arbeit〉’ (MTsz.)
korhatag A: 1829 korhatag (Pák: Vadászattudomány 2: 168) J: ’korhadásnak indult, pusztulóban levő | morsch’
korhaszt A: 1831 korhaszta (HazKülfTud. 1831. jan. 19.: 41) J: ’korhadttá tesz | morsch machen’
A szócsalád alapja valószínűleg a korhad, fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő bizonytalan, esetleg onomatopoetikus eredetű és a →karistol tövével, esetleg a →karmol szócsalád tövével állhat összefüggésben. A végződés -d gyakorító képző. A szó belseji h denominális igeképzőnek látszik. Ez arra utalhat, hogy a tő eredetileg igenévszó lehetett.
A szócsalád többi tagja származékszó. | ⌂ A korhad alapján keletkeztek névszóképzővel, ill. -atag gyakorító-műveltető képzővel; ehhez vö. hervatag (→hervad), →lagymatag stb. ⌘ A korhatag a nyelvújítás terméke.
A szócsaládhoz még | ∼ Idetartozik: korhál ’fát felaprít’ (1829: MNy. 60: 120).