kordé¹ A: 1808 kordé (NSz.); 1830/ kordély (NSz.); 1865 kardé (CzF.) J: ’kétkerekű taliga | Karren’

Bizonytalan eredetű, esetleg jövevényszó egy német összetétel előtagja alapján. |  ≡  Vö. ném.  (kor. úfn.) korde-wagen, koorde-wagen ’egy fajta doboz alakú, kerekes kocsi; kétfogatú kocsi’ [esetleg germán eredetű; vö. óész. germ. kart-r; ang. cart; stb.: ’kocsi’].  ⌂  Ennek a származtatásnak az a gyengesége, hogy a szóvégi német e hanghelyettesítése a magyarban rendszerint a (vö. →cérna, →ciha) vagy i (vö. →gázsi, →módi) túlnyomórészt hosszú é-n keresztül képviselődik.

☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 101; EWUng.→ karikatúra

kordén † A: 1517 cordeen (DomK. 125); 1519 kordeen (JordK. 271) J: 1 1517 ’könyv nélkül | aus dem Kopf, auswendig’ (↑); 2 1614 ’rend és felügyelet nélküli | nachlässig und unbeaufsichtigt’ (MNy. 77: 383)

kordéra † A: 1532 kordera (TihK. 305); 1585 Kardera (Cal. 717 [ɔ: 713]); 1704 kordélyra (RákFLev. 4: 49) J: 1 1532 ’könyv nélkül | aus dem Kopf, auswendig’ (↑); 2 1574 ’csak úgy körülbelül; mellesleg | obenhin; beiläufig’ (NySz.); 3 1585 ’vaktában | blindlings, aufs Geratewohl’ (Cal. 68); 4 1704 ’rend és felügyelet nélküli | nachlässig unbeaufsichtigt’ (↑); 5 1777 ’prédára 〈enged, bocsát〉 | zur Beute 〈überlassen〉’ (NSz.); 6 1803 ’gyalázatra 〈jut, kerül〉 | zum Gespött, zuschanden 〈werden〉’ (NSz.)

kordéban † A: 1585 kordéba (Cal. 242); 1661 kordéban (NySz.); 1683 kordélyban (Thaly: Adal. 1: 188) J: 1 1585 ’vaktában | blindlings, aufs Geratewohl’ (↑); 2 1669 ’hiába, haszontalanul | vergebens’ (NySz.); 3 1722 ’rend és felügyelet nélkül | nachlässig und unbeaufsichtigt’ (MNy. 58: 104)

kordé² × A: 1639 kordék (NySz.); 1641 kardé (NySz.); 1678 cordély (MNy. 88: 382); 1770 kardéj (NSz.); 1854 Kordiság [sz.] (NSz.) J: ‹fn› 1 1639 ’haszontalan, semmirevaló ember | Nichtsnutz, Taugenichts’ (↑); 2 1700 ’haszontalanság, hiábavalóság | Vergeblichkeit, Eitelkeit’ (NySz.); 3 1790 ’bolondság, tréfa | Narrenpossen’ (NSz.); 4 1822 ’zsákmány | Beute’ (NSz.) | ‹mn› 1 1641 ’jelentéktelen | geringfügig’ (↑); 2 1743 ’hiábavaló | vergeblich, eitel’ (NSz.); 3 1831 ’csúnya | hässlich’ (Nyr. 28: 496); 4 1865 ’locsogó, fecsegő | geschwätzig’ (CzF.); 5 1904 ’pazarló | verschwenderisch’ (Nyr. 33: 464)

A szócsalád időrendben korábbi tagjai megszilárdult ragos alakulatok egy latin eredetű tőből. |  ≡  A tőhöz vö. lat.  (k.) corde ’külső, kinti’ (a cor ’szív’ [ablatívusz] alakból), tkp. ’szívből’.  ≋  Megfelelői: ang. by heart; fr. par coeur; stb.: ’könyv nélkül’. Vö. még lat.  (k.) ex corde ’ua.’.  ⌂  Végződése a magyarban -n módhatározórag, -ra szublatívuszrag, -ban inesszívuszrag. Hasonló fejlődéshez vö. ápertén (→áperte), →dosztig stb. A határozószó elsődleges jelentése, ’bemutatás nélkül, külső’, hiábavalóságra, bizonytalanságra utalhat, mivel a memorizált szöveg idővel pontatlanná válik.

A kordé elvonás. |  ⌂  A határozószóból keletkezett; jelentései ebből magyarázhatók.

☞ MNy. 9: 450; EPhK. 58: 189; TESz.; EWUng.→ akkord¹, hercig, kardalészára, kőr, kurázsi, rekordál, szerda