korcs A: 1358 ? Korch [szn.] (AnjOkm. 7: 260); 1560 k. korchioson [sz.] (GyöngySzt. 2837.) J: ‹fn› 1 1560 k. ’elfajzott egyed | entartetes Geschöpf, Nachtrieb’ (↑); 2 1693 ’különböző fajtájú egyedektől származó állat, növény | Mischling 〈Tier, Pflanze〉’ # (Gyöngyösi: ÖK. 2: 25); 3 1768 ’korhely ember | Lump, Zechbruder’ (NSz.); 4 1800 ’fattyú | Bastard’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | ‹mn› 1 1790 ’elfajzott, torz 〈egyed〉 | entartet, ausgeartet’ (NSz.); 2 1792 ’különböző fajtájú egyedektől származó | von Eltern versch. Rassen abstammend’ # (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1839 ’korhely; kicsapongó | verlumpt; ausschweifend’ (NSz.) Sz: korcsos 1560 k. ’elfajzott | entartet’ (↑) | korcsosodik [főleg el~] 1630 megkorcsosodván [sz.] (NySz.) | (el)korcsosul 1782 el-kortsosúlt [sz.] (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Szóhasadással keletkezhetett a →kacs ellentétpárjaként. A szó belseji r vagy másodlagos keletkezésű szervetlen toldalékhang vagy elhasonulás eredménye; vö. →léc, →piac stb. 2 Szláv jövevényszó. | ≡ Vö. szln. kr̂č ’irtás’; szlk. (N.) kŕč ’farönk, tuskó’; or. корч ’fatönk’; stb. [tisztázatlan eredetű]. Eredetileg egy csenevész cserjésre utalhatott, amely az irtáson nőtt. A jelentésfejlődéshez vö. →gaz.