korall A: 1533 Koral (Murm. 1552.); 1708 Korálkö́ (Pápai Páriz: Dict.); 1775 Koráll (NSz.); 1793 korallok (NSz.) J: ’mészvázú virágállat; ennek vázából való ékkő | Koralle’
Olasz (É.) jövevényszó, valószínűleg német (feln.) közvetítéssel is. | ≡ Ol. corallo, (tr.), (v.-ven.), (vel.) coral (R.) corall: ’korall’; – vö. még ném. Koralle, (kor. úfn.) koral: ’ua.’. Az olaszban él tovább a lat. (kés.) corallum ’ua.’; vö. még lat. corallium ’ua.’ [< gör. κοράλ(λ)ιον ’ua.’]. Forrása: esetleg az arab ǧaral ’kövecske’, ill. a héber gōrāl ’ua.’. ≋ Megfelelői: ang. coral; fr. corail; stb.: ’korall’. ∼ Idetartozik: (R.) koral(l)ium ’korall’ (1604: Szenczi Molnár: Dict. Corállium a., Gorgonia a.), ez a latinból származik (↑).
☞ TESz.; Farkas: GLEl.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ kaláris