koporsó [6] A: 1372 u./ Coporſoknak (JókK. 104); 1794 kaparso (NSz.); 1847/ koporsaja (NSz.); nyj. kapossó (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’sír | Grab’ (↑); 2 1565 ’az a láda, amelybe fektetve a halottat eltemetik | Sarg’ # (NySz.); 3 1748 ’〈a bölcsővel mint az emberi élet kezdeti szakaszával szembeállítva〉 halál | Grab, Tod 〈symbolischer Gegensatz zur Wiege〉’ (NSz.)

Jövevényszó egy csuvasos típusú ótörök nyelvből. |  ≡  Vö. Kāšγ. qopurčaq ’láda, koporsó’; AH. qapurčaq vagy qaburčaq ’láda’; CC. quburčuq ’doboz, skatulya’; türkm. qapı̈rǰaq ’ua., láda’; stb. [török *qap- ’letakar, lezár’]. A magyarba átkerült alak qopurčaq ’láda’.  ⌂  A szóvéghez vö. →apró, →orsó stb. Az alábbi jelentésfejlődéséhez: ’láda’ > ’koporsó’ vö. még ném. Truhe ’egy fajta fiókos szekrény’  (N.) ’koporsó’. Az 1., 3. jelentés metonímia; a 2. jelentés metafora az eredeti ’láda’ jelentés alapján.  ⌂⇒  A magyarból: rom.  (N.) copîrșeu ’koporsó’.

☞ MNy. 3: 257; Doerfer: TE. 1: 393; TESz.; Ligeti: TörK. 276; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ kapu