koponya A: 1287 Kapuna [hn.] (FNESz. Kaponya a.); 1332–1337 Copogna [hn.] (Csánki: TörtFöldr. 1: 351); 1358 Kapunyas [sz.] [szn.] (MNy. 63: 368); 1405 k. capina (SchlSzj. 1516.); 1790/ káponyát (NSz.) J: 1 1287 ? ’merítőedény | Schöpfgefäß, Kelle’ (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1529–1541 ’halálfej | Totenkopf’ (RMNy. 2/2: 45); 3 1533 ’ember v. állat fejének csontos váza | Schädel’ # (↑); 4 1795 ’lopótök; tökkobak | Flaschenkürbis; Kürbisfla-sche’ (NSz.); 5 1879/ ’csúf fejű ember | Mensch mit unschönem Kopf’ (NSz.); 6 1884 ’ész, illetőleg az okos, értelmes ember maga | Vernunft, Verstand; ein guter Kopf 〈kluger Mensch〉’ (NSz.)

Jövevényszó, valószínűleg egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg.  (N.) кọпáня ’kerek falapát’, кọпанʹа ’fateknő mész és agyag hordására; dagasztóteknő’; szbhv. kopanja ’fából vájt teknő, vályú, dagasztóteknő’; szln. kopanja ’vályú, teknő; hordó, tartály’, (N.) ’egy fatörzsből vájt ‹csónak›; héj, dió, gesztenye héja’ stb. [? <  szláv *kop- ’ás, kiás’; eredetéhez vö. kapál (→kapa)].  ⌂  A kapinya változat szó belseji i-je elhasonulással keletkezett; vö. →harisnya, →karima stb. A szláv ’egy fajta edény, tartály’ jelentés és a magyar jelentések nem teljesen feleltethetők meg egymásnak, a származtatás kisebb nehézségét azonban feloldja, hogy a régi szn. esetében feltehető egy teknőkészítő jelentés. Az 1. és a 4. jelentés szorosan összefügg. A 2. és 3. jelentés valószínűleg az agya koponyája ’koponya’  (1533: Murm. 645.) szószerkezet utótagjának önállósulásával jött létre. Az ’egy fajta edény’ > ’koponya’ jelentésváltozáshoz vö. lat. testa ’agyagedény, cserépedény; koponya’; ang. pan ’serpenyő’, (N.) ’koponya’ stb.; vö. még →kobak, →kupa¹, →kupa². Az 5., 6. jelentés metonímia a 3. jelentés alapján.

☞ Nyr. 36: 231; MNy. 8: 29; Kniezsa: SzlJsz. 672; TESz.; EWUng.→ kapa