kopja A: 1464 Kopya (OklSz.); 1548 kupya (NySz.); 1587 kaplyastol (OklSz.) (OklSzPótl.); 1589 kópiát [?✐] (Balassi: ÖM. 1: 112); 1707 koplával (Thaly: Adal. 2: 186); 1838 Kopija (Tsz.) J: 1 1464 ’döfőlándzsa | Lanze, Speer, Spieß’ (↑); 2 1543 ? ’fejfa | stelenartiges Grabmal aus Holz’ (MNy. 56: 118), 1838 ’ua.’ (↑)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. kopịje; szbhv. koplje, (R.) kopje; szlk. kopija; or. копьë; stb.: ’lándzsa, dárda, kopja’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. κοπίς ’böllérkés, áldozatnál használt kés’ lett kapāns ’vágókés’; stb.].  ⌂  A kaplya változat szó belseji ly betűje talán csupán egy helyesírási sajátság, az azonban elképzelhető, hogy ez a változat külön átvétel a szerb-horvátból. A főleg a székely magyaroknál élő 2. jelentés vagy azzal magyarázható, hogy ez a típusú fejfa egy dárdára emlékeztet, amelyet a csatában elhunyt harcos sírjába szúrnak, vagy azon a régi szokáson nyugszik, hogy a koporsót két dárdán vitték, melyeket a temetés után a sír két végébe szúrtak.

☞ MNy. 7: 426; Kniezsa: SzlJsz. 278; TESz.; EWUng.→ kapa, kopek