kopik A: 1404 e. ? Kopas [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 1: 394), de vö. →kopasz; 1456 k. meg kopik (SermDom. 2: 260) J: 1 1404 e. ? ’használat, dörzsölődés közben lassanként romlik; rongyolódik, értéktelenebbé válik | abgewetzt, abgenutzt werden; sich abtragen, sich abwetzen’ # (↑), 1456 k. ’ua.’ (↑); 2 [ki~ik] 1645 ’vhonnan, vmiből kikerül | verdrängt werden’ (NySz.) Sz: kopás 1404 e. ? [hn.] (↑); 1585 kopás (Cal. 56) | kopállik 1803 kopálni [sz.] ’zöld héjából kiválik | sich abschälen’ (Márton J.: MNSz.–NMSz. Schaͤlen a.) | kopál 1839 kopál ’zöld héjából kifejt | abschälen, enthülsen’ (MTsz.)

Valószínűleg onomatopoetikus eredetű. |  ≡  A →koppant szócsaládjának tövével lehet azonos. Hasonlóan más uráli nyelvekben is: md.  (E.) kuvo, (M.) kuva ’fakéreg’; észt kõba ’erdei fenyő kérge’; jur. kopa ’bunda, irha, állatbőr; fakéreg’; stb.  ⌂  Bár a kopállik, ill. a kopál származékszónak szó belseji v-s változata is van (Kovállik  (1816: Gyarmathi: Voc. Duvasztani a.), ill. Kovál  (1873: Nyr. 2: 235)), a kopik uráli magyarázata főleg fonetikai nehézségek miatt alig valószínű.  ⚠  A szótő ótörök származtatása nem meggyőző.

☞ MNy. 43: 280, 49: 387; TESz. kopál a. is; FUM. 14–5: 7; EWUng.→ guvad, kikupálódik, koboz¹, kopács, kopár, kopasz, koppant