kopó A: 1422 ? Kopó [✐] [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1632 kopókat (MNy. 61: 487); 1739 kapói (Magyary-Kossa: OrvEml. 2: 150); 1788 Koppó (NSz.); nyj. kofó (MTsz.) J: 1 1632 ’egy fajta vadászkutya | Art Jagdhund, Spürhund’ # (↑); 2 1810 k. ’poroszló, fogdmeg; foglár, porkoláb | Scherge; Profoß’ (NSz.); 3 1817 ? ’titkosrendőr | Geheimpolizist’ (NSz.), 1844 ’ua.’ (NSz.)
Származékszó szófajváltásának eredménye. | ⌂ Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -ó képzővel a kop-ból, amely a →kap ’megragad, megfog’ igéből lett képezve; vö. →adó, →bíró stb. A megnevezés azon nyugodhat, hogy a kopó főleg egy vadászkutya, és az űzött állat elfogására kiválóan idomítható. Hasonló szemlélethez vö. fr. chien courant; ol. cane da caccia; or. ловчая собака; stb.: ’vizsla, kopó’. A jelentések metaforikusan keletkeztek az eredeti 1. jelentés alapján. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. kopov; szlk. kopov; rom. copoi; stb.: ’ua.’. ⚠ A →koplal szóval való jelentésbeli összefüggése, ill. az oszétból való származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; Hadrovics: UElSk. 323; Nyr. 111: 350; EWUng.→ kap