kopács × A: 1604 Kopátslekja, Kopatsolok [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1791 kopántsos [sz.] (NSz.); 1808 Koppants (Sándor I.: Toldalék); 1834 kupantsa (Kassai: Gyökerésző 3: 190) J: 1 1604 ’gesztenye, dió stb. zötd burka; toktermés szétnyíló része | grüne Schale der Kastanie, der Nuß und entspr Teil der Kapselfrucht’ (↑); 2 1865 ’héj, kéreg | (Baum)rinde’ (CzF.) Sz: kopácsol 1604 ’héjából kifejt | ausschälen’ (↑)
Származékszó. | ⌂ A →kopik igéből -ács névszóképzővel; vö. →forgács. A kopáncs változat szó belseji n-je inetimologikus; vö. →kopáncs. ≂ Tisztázatlan idetartozású: kopács ’cserjés, csalit’ (1767: Pápai Páriz–Bod: Dict.), kopács ’fa’ (1861: NSz.).
☞ AECO. 1: 174; MNy. 49: 388; TESz.; EWUng.→ kopik