konya × A: 1333 ? Kona [szn.] (MNy. 63: 368); 1339 ? Konya [szn.] (MNy. 63: 368); 1343 konyacherch (MNy. 65: 455); 1780 k. kónya (NSz.); nyj. gonya (ÚMTsz.) J: ’lehajló, lecsüngő | herabhängend, sich abwärts biegend; schlappohrig’

konyul A: 1784/ konyult [sz.] (NSz.); 1787 kanyút [l-t] (MNy. 65: 339) J: 1 [főleg le~] 1784/ ’lefelé görbül, hajlik | sich abwärts biegen’ # (↑); 2 1842 ’kanyarodik, kanyarog | sich schlängeln, sich krümmen’ (NSz.)

konnyad × A: 1787 le-konnyadva [sz.] (NSz.); 1795 le-konyadna (NSz.); 1816 El-kánnyadok (Gyarmathi: Voc. 97 [ɔ: 105]); 1863 konyvad (Kriza [szerk.] Vadr. 504) J: ’lehajlik, lecsüng; lankad, hervad, bágyad | sich abwärts biegen; welken, ermatten’

konyít A: 1792 Konyítt (Baróti Szabó: KisdedSz. Konya a.); 1820 lekanyít (NSz.) J: 1 1792 ’lefelé hajlít, görbít, lógat | biegen, hängen lassen, zurückbeugen’ (↑); 2 1794 ’lesütött fővel neheztelést mutat | gesenkten Hauptes grollen’ (NSz.); 3 1847 ’sejt, van róla némi fogalma | eine blasse Ahnung von etw haben’ # (NSz.); 4 [nem is ~ vkire, vkira] 1848 ’rá se hederít, tudomásul sem veszi | keine Notiz davon nehmen, sich darüber hinwegsetzen’ (NSz.); 5 1850 ’lapít, meghúzza magát | sich ducken’ (NSz.)

konnyaszt × A: 1830 lekonyaszt (NSz.); 1861 konnyasztani [sz.] (MNyszet. 6: 335) J: 1 1830 ’lankaszt | ermatten, entkräften’ (↑); 2 1854 ’lefelé hajlít, görbít | abwärts biegen, beugen’ (NSz.)

Származékszó egy fiktív tőből. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és a kanyarít, kunyerál stb. szócsaládjával lehet összefüggésben. Az sem kizárt azonban, hogy a tő végeredményben a →kacs szóval, ill. az annak rokonságába tartozó szócsaládokkal etimológiai kapcsolatban áll. Ez utóbbi feltételezés a szócsalád tagjai közötti alaktani és jelentéstani összefüggéseken keresztül alátámasztottnak tűnik, bár emellett egyes szócsaládok másodlagos keveredése is feltételezhető. A végződések valószínűleg -a (folyamatos) melléknévi igenévképző, ill. különböző igeképzők. A konyvad változat szó belseji v-je másodlagos. A szócsalád tagjainak eredeti jelentése a tő ’meggörbül, elgörbül’ jelentése alapján keletkezhetett. A konyít 3. jelentése elvonással keletkezett; hasonló jelentésfejlődéshez vö. →bólogat. – A tőnek a →homlít tövével, ill. a →homorú szócsalád tövével való összefüggése alig valószínű.

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 57: 301; TESz. konyul a.; Benkő: FiktI. 112, 160; EWUng.→ gamó, kacs, kandal, kankalék¹, kankalék², kankó², kanyarít, kunyerál