kontó ∆ A: 1522 ? Kontó [szn.] (Kázmér: CsnSz.); 1767 contot (Nyr. 46: 151); 1793 Kontók (NSz.) J: 1 1767 ’elszámolás, számla | Konto’ (↑); 2 1796 ’adósság, tartozás; hitel, kölcsön | Schuldbetrag; Kredit’ (NSz.)
Olasz jövevényszó, német közvetítéssel is. | ≡ Ol. conto ’számla, elszámolás’; – vö. még ném. Konto ’ua.; követelés, egyenleg’. Az olaszban él tovább a lat. (kés.) computus ’összeszámolás, számítás’ [< lat. computare ’összeszámol, számít’]. ≋ Megfelelői: szbhv. konto; cseh konto; stb.: ’számla’.
☞ TESz.; EWUng.→ komputer