konstrukció A: 1718 Constructiokrul (SoprSz. 36: 325); 1805/ Constructiót (NSz.); 1894/ konstrukcióban (NSz.) J: 1 1718 ’szószerkezet; mondatszerkezet | Wortfügung; Satzbau’ (↑); 2 1865 ’összeállítás; szerkezet | Zusammensetzung; Bau(art), Gefüge’ (Babos: KözhSzt. construálni a.)

konstruál A: 1765 construáltatik [sz.] (NSz.); 1875 konstruálják (NSz.) J: 1 1765 ’összeállít; összerak | zusammenstellen, -setzen’ (↑); 2 1865 ’összeszerkeszt | zusammenfügen’ (Babos: KözhSzt.)

konstruktív A: 1873 konstruktiv (Athenaeum 1873. júl. 17.: 1857); 1898 konstruktív (NSz.) J: 1 1898 ’a szerkezetet, építésmódot illető | die Konstruktion betreffend’ (↑); 2 1926 ’építő 〈mint a destruktív antonimája〉 | folgerichtig aufbauend’ (Horovitz: IdSzMagy. Konstruál a.)

konstruktőr A: 1887 konstruktőr (Gelléri: MagyarIp. 75) J: ’géptervező, gépszerkesztő | Konstrukteur’

A szócsalád időrendben korábbi tagjai, a konstrukció, konstruál latin jövevényszók. |  ≡  Lat. constructio ’összeállítás, építés, alkotás’ | lat. construere ’összeállít, összerak stb.’ [vö. lat. struere ’épít, összeilleszt, elkészít’].  ≋  Megfelelői: ném. Konstruction, konstruieren; fr. construction, construire; stb.: ’szerkezet, konstrukció’, ’szerkeszt, épít, alkot’.  ⌂  A szó belseji s-hez a magyarban vö. →instrukció stb.

A konstruktív, konstruktőr nemzetközi szók. |  ≡  Vö. ném. konstruktiv; ang. constructive; fr. constructif; stb.: ’alkotó, építő (jellegű)’; – vö. még lat. constructivus ’építő’ | ném. Konstrukteur; ang. constructor; fr. constructeur; stb.: ’tervező, konstruktőr’; – vö. még lat. constructor ’ua.’, (k.) ’építő, alkotó’.  ⇒⌂  A magyarba a német és francia nyelvből került.

☞ TESz. konstruál a.; EWUng.→ intrukció