konstatál A: 1840 constatálva van [sz.] (Figyelmező 1840. ápr. 28.: 261); 1867 Konstatálva [sz.] (NSz.) J: ’(tényként) megállapít | konstatieren’
konstatíroz ∆ A: 1842 constatirozni [sz.] (PestiH. 1842. jan. 27.: [1]); 1844 constatirozására [sz.] (NSz.); 1861 konstatirozzá (NSz.) J: ’(tényként) megállapít | konstatieren’
A szócsalád alapja, a konstatíroz német jövevényszó. | ≡ Ném. konstatieren ’megállapít, rögzít’ [< fr. constater ’ua.’; ez a lat. constare ’megáll, leáll, (változatlanul) fennáll, egybeesik, egyezik stb.’ szóra megy vissza]. ≋ Megfelelői: szbhv. konstatirati; cseh konstatovati; stb.: ’megállapít’.
A konstatál képzőcserével keletkezett. | ⌂ A konstatíroz-ból jött létre; vö. →blamíroz, →flangíroz stb.