konfiskál ∆ A: 1595 confiscaltak wolt (MNy. 62: 110); 1662–1664 confiscáltatván [sz.] (MNy. 73: 165); 1787 konfiskálnak (NSz.) J: ’elkoboz | beschlagnahmen’
Latin jövevényszó. | ≡ Lat., (k.) confiscare ’az államkasszába betesz, befektet; a császári kincstár számára behajt; lefoglal, elkoboz’, (h.) ’lefoglal, elkoboz’ [vö. lat. fiscus ’kosár ‹pénz számára is›; kincstár’; vö. →fiskus]. ≋ Megfelelői: ném. konfiszieren; fr. confisquer; stb.: ’elkobzás, lefoglalás’. ⌂ A szó belseji s-hez vö. →árestál.
☞ TESz.; EWUng.→ fiskális