kompót A: 1838 compotte (Rajzolatok 1838. máj. 31.: 336); 1845 Alma kompó (Czifray–Vasváry: Szak. 470); 1848 compot-ot (NSz.); 1855 kompótot (NSz.) J: ’befőtt | Kompott’
Nemzetközi szó. | ≡ Ném. Kompott; ang. compote; fr. compote; stb.: ’kompót, befőtt’. A franciából terjedt el [< lat. (vulg.) *composita ’különböző alkotórészekből összeállított fogás’ < lat. compositus ’összerakott, elkészített’ < lat. componere ’összerak, elkészít’]. ⇒⌂ A magyarba a német és francia nyelvből került. ⌂ A kompó változat vagy téves olvasatból keletkezett vagy elvonással a tárgyesetként értelemezett kompót alakból.
☞ TESz.; EWUng.→ kompót, kompozíció