komor A: 1222 ? Chomor [szn.]; Cumur [szn.] (OklSz.); 1577 komor (KolGl.) J: ‹mn› 1 1577 ’mogorva; rosszkedvű | unfreundlich; trübsinnig’ (↑); 2 1577 k. ’zord, lehangoló 〈természeti jelenség〉; sötét 〈ég, felhő〉 | düster; dunkel 〈Himmel, Wolke usw.〉’ (NyIrK. 25: 171); 3 1600 k. ’kemény | hart’ (Nyr. 66: 24); 4 1793 ’rosszul herélt 〈bika, ló, juh〉 | schlecht kastriert 〈Stier, Pferd, Schaf〉’ (MNy. 74: 253) | ‹fn› 1 1621 ’komorság | Düsterkeit’ (PFÉvk. 1958–1959: 131); 2 1780 ’rosszul herélt bika | schlecht kastrierter Stier’ (MNy. 30: 53)
komorodik A: 1372 u./ komorodott [sz.] (JókK. 50); 1795 komorodik [▽] (NSz.) J: [ma főleg el~ik] ’komorrá válik | trübsinnig werden’
komorú † A: 1532 ? kumuruk (TihK. 102); 1604 Komoru (Szenczi Molnár: Dict. Vultuoſe a.); 1808 Komorú (NSz.) J: ’mogorva | trübsinnig, unfreundlich’
komorít ∆ A: 1585 meg komoritom (Cal. 160) J: ’komorrá tesz | trübsinnig machen’
komorul A: 1780 komorúl (NSz.); 1786 elkomorulni [sz.] (NyF. 50: 43) J: 1 [ma főleg el~] 1780 ’komorrá válik | trübsinnig werden’ (↑); 2 1789 ’sötétedik, elborul 〈felhő, égbolt〉 | düster werden, sich verfinstern’ (NSz.)
Relatív fiktív tőből keletkezett származékszavak. | ⌂ A relatív tő -r gyakorító képzővel keletkezett; vö. →hever, →ismer stb. Az abszolút tő ismeretlen eredetű. A végződések különféle igeképzők, ill. -ú folyamatos melléknévi igenévképző; ehhez vö. nyomorú (→nyomorék), sanyarú (→sanyargat) stb. A komor szó vagy az abszolút tőből keletkezhetett -r névszóképzővel vagy esetleg elvonással az igékből (ill. a melléknévi igenévből). A melléknévi 4. jelentés, ill. a komor 2. jelentése metaforikusan keletkeztek az eredeti 1. jelentés alapján. ⚠ Az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.
☞ TESz.; MNy. 77: 208; Kylstra-Eml. 23; EWUng.; MNy. 113: 350–356→ homály, komoly