komikus A: 1559 Comicus (Székely I.: Krón. 59a); 1790 komikus (NSz.) J: ‹fn› 1 1559 ’vígjátékíró | Komödiendichter’ (↑); 2 1792 ’vígjátékban játszó színész | Komiker’ (NSz.) | ‹mn› 1 1604 ’a vígjátékkal kapcsolatos, vele összefüggő | die Komödie betreffend’ (Szenczi Molnár: Dict. Philíppides a.); 2 1835 ’nevetséges; mulatságos | lächerlich, komisch; drollig’ # (Kunoss: Gyal.)
komikum A: 1807/ komikumot (NSz.) J: 1 1807/ ’vígjáték, komédia | Lustspiel’ (↑); 2 1850/ ’nevetésre késztető visszásság, ellentmondásosság | Komisches’ (NSz.)
komika A: 1830/ komikával (NSz.) J: 1 1830/ ’komikum | Komisches’ (↑); 2 1857/ ’vígjáték, komédia | Lustspiel’ (NSz.); 3 1874–1876/ ’vígjátéki szerepkörben játszó színésznő | Komikerin’ (NSz.)
A szócsalád alapja, a komikus latin jövevényszó. | ≡ Lat. comicus, -a, -um ’a vígjátékhoz tartozó, vidám, nevetséges’, comicus ’vígjátékíró; komikus színész’ [< gör. κωμικός, -ή, -όν ’furcsa, komikus, nevetséges; a vígjátékhoz tartozó’]. ≋ Megfelelői: ném. Komiker, komisch; fr. comique; stb.: ’komikus’, ’furcsa, komikus, nevetséges’. ⌂ A szóvégi s-hez a magyarban vö. →ámbitus stb.
A komikum és a komika szófajváltás eredményei. | ⌂ A magyarban a latin melléknév semleges nemű, ill. nőnemű alakjának főnevesülésével keletkeztek; vö. →fantasztikus, →fizikus.