komendál × A: 1526 kommendalom (MNy. 37: 205); 1549 komendalassaę́rth [sz.] (LevT. 1: 62); 1793/ komondálta (NSz.); nyj. komëndál (MTsz.) J: ’ajánl, javasol | empfehlen, anraten, vorschlagen’

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. commendare ’megbíz vkit, rábíz, átad, átruház; ajánl’ [< lat. con [igekötő] + mandare ’rábíz, megbíz, meghatalmaz’].  ≋  Megfelelői: ang. commend ’ajánl, dicsér; juttat, ad’; fr. commender ’egyházi javadalommal felruház’ stb.

TESz.; EWUng. kommandó, mandátum