kolontos × A: 1500 Kolontus [szn.] (OklSz.); 1619 Kolontos [szn.] (OklSz.); 1801 Kalantos (Pápai Páriz–Bod: Dict.) J: 1 1500 ? ’részeg | betrunken’ (↑), 1801 ’ua.’ (↑); 2 1500 ? ’féleszű, bolond, hóbortos | närrisch, halbwitzig, launisch’ (↑), 1816 ’ua.’ (Gyarmathi: Voc. 99)
Relatív fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A relatív tő a kollant, kólint (→koltog) szavakkal függhet össze. Az abszolút tő valószínűleg a →kall tövével mutat összefüggést; a jelentéséhez vö. ütődött (→üt). A szóvég -s melléknévképző. Az 1. jelentés metafora az eredeti 2. jelentés alapján. ⊚ Erdélyi nyelvjárási szó.