kolomp A: 1604 Kolomp (Szenczi Molnár: Dict.) J: 1 1604 ’kereplő, jeladó eszköz; állat nyakába akasztott, tompa hangú csengő- v. harangféle | Klapper; Viehglocke’ # (↑); 2 1621 ’bádoglemez | Blech, Lamelle’ (Szenczi Molnár: Dict.); 3 1621 ’kis szeg | kleiner Nagel’ (Szenczi Molnár: Dict.); 4 1793 ’hír, tudósítás | Nachricht, Bericht’ (NSz.); 5 1798 ’vénasszony | altes Weib’ (NSz.); 6 1799 ’kalapács, verő; dorong, fütykös | Schlaghammer; Prügel’ (NSz.); 7 1836/ ’〈a vezérség, a főkolomposság jelképeként〉 | 〈als Sinnbild der Führerrolle, der Rädelsführerei〉’ (NSz.)

kolompol A: 1621 Kolampolni [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1708 Kolompolni [sz.] (Pápai Páriz: Dict.) J: 1 1621 ’kolomppal hangot ad | die Klapper tönen lassen; mit der Viehglocke läuten’ # (↑); 2 1792 ’kopogtat | (an)klopfen’ (NSz.); 3 1808/ ’fecseg, pletykál | schwatzen, ein Gerücht umherbringen’ (NSz.); 4 1844 ’hamisan v. mesterségbeli tudás nélkül zongorázik | klimpern’ (NSz.)

A szócsalád alapja, valószínűleg a kolompol, onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A tő a palatoveláris párhuzamosság alapján összefügghet a →kelepel tövével. A végződés -pol gyakorító képző; a szó belseji m valószínűleg inetimologikus.

A kolomp valószínűleg elvonás. |  ⌂  A kolompol-ból keletkezhetett. A főnév 2., 4., 7. jelentése metonímia; a 3., 5., 6. jelentés metafora.

☞ TESz.; EWUng.→ kelepel